Lazítok most picit a sztorin, ne hogy te is azt érezd, valami szektába készülnek behúzni. Kanyarodjunk vissza kicsit a szerelmi szálhoz, azok a filmek úgyis Netflixen is mindig nagyobbat mennek. 

A társfüggőség azt jelenti, hogy az érzelmeid valaki más érzéseitől függnek. Ahelyett, hogy saját magadra összpontosítanál, érzéseidet mások viselkedése határozza meg.

Nem vagyok társfüggő, azért írtam most ezt le, mert szerettem volna ha érted a különbséget aközött ami a társfüggőség, és aközött amit elmesélek.

Vannak emberek, akik figyelnek rád ha beszélsz, meghallhatnak, és vannak emberek akiket érdekel amit mondasz. Nagy különbség. Nekem rá kellett jönnöm, hogy én ezt mind megérdemlem. Minden amit választottam, hogy keresztül megyek rajta, ezt hozta. Nem mint egy jutalom, hanem mint egy beteljesülés. Minden perc kevés volt, és kevés, és minden beszélgetés nagyobb és több. Olyan hamar egymásra eresztettük a kis szörnyeink, hogy a rózsaszín köd hamar elillant, és minden ami utána jött volt az igazi mámor. Az amit néhány résszel ezelőtt leírtam, hogy én már pedig nem adom fel, hogy hiszek ebben. Hogy eszembe jutott-e, hogy megint valakibe bele látok olyat ami nincs? Határozottan. Ránéztem-e? természetesen. Nem volt rá okom, hiszen növekedtem, nyíltam mint egy virág, olyan kiteljesedést éreztem, kaptam, amibe tényleg nem lehetett kérdőjelet tenni. DE! mégegyszer ne legyen vakvágány, nézzük meg mi van mélyebben. Igazából csak az fogja azt mondani, hogy magasak az elvárásaid, aki azt a szintet nem tudja hozni, amire te vágysz. Szóval megnyugodtam. És engedtem. Minden nap emlékeztettem magam arra, hogy engedjem áramolni. Ne próbáljak fékeket felállítani, hogy mi van ha ez lesz, az lesz. Ne próbáljak mindenbe bele magyarázni dolgokat,csak engedjem meg hogy, azok legyenek, amik. 

Így lett kerek. Így lett valódi, és valóságos.

Kell a sötét a világossághoz, és kell a fájdalom a boldogsághoz. Egyik sincs a másik nélkül és én ezt eltudtam fogadni.  A mértékét és mennyiségét azonban mi szabályozzuk, mi határozzuk meg. Mi csökkenthetjük az egyiket és növelhetjük a másikat. A fájdalom létezik, de a szenvedés mindig opcionális, választható. ÉS én soha többet nem akartam szenvedni már. Úgy ahogy azelőtt, úgy sosem. Így omlottak le a falaim, és így lehetett egyszerre egy szerelmem és egy legjobb barátom. Így értettem meg, hogyan válunk egymásnak az igazivá. Ez is egy út, ha mindketten akarjátok, akkor nincs más kimenetel.

Most a vattacukrom dupla adag, pedig egy éve még azt sem tudtam, valaha megtalálom e.

És azután...