Ha emlékszel még az elején, minden önfejlesztő irányzatra azt gondoltam, hogy valami szekta, ez valami hülyeség, humbuk, és behúzták az embereket. Ezt gondoltam, az Accessről is.

Két barátnőm csillogó szemekkel, ragyogva, önfeledten, energiákkal telve áradozott róla. Huha na mondom őket jól behúzták a szektába. Persze hajtott a kíváncsiság, ránéztem. És ahogy már oly sokszor, ami magával tud ragadni, az engem ragad és vonz és visszavonhatatlan kötelék alakul ki köztem és a dolog között. Ez a másodperc tört része alatt megtörtént. Ittam mindent ami kapcsolatos vele. Az az érzésem volt végig, na igen, köszi, végre mondja valaki, most már emlékszem. Felszabadító volt minden eszköz, minden meglátás, ötlet. Elkezdtem beépíteni a mindennapjaimba, bár ha kiakartam volna kerülni sem sikerült volna, hiszen mindent, de mindent megváltoztatott. 

Amikor elindultam ezen a kalandos kis utazáson önmagam megismerése felé, nem volt irány, nem volt keret és nem voltak korlátok, egyet tudtam én a yogával foglalkozni fogok majd , egyszer  életem során,de nem most, és valahogy edukálni is fogom az embereket és motivációs előadásokat tartani, közönség előtt és inspirálni őket. Így kúszott be az Access, és visszavonhatatlan vonzás lett köztünk. Egyik ötlet, felismerés jött a másik után. Mint egy mágnes. Mintha bukdácsoltál volna eddig valahol, valamerre. akartál volna menni valahova, de nem tudtad az irányt, és kerestél valamit aminek a létezését érezted, de sosem tudtál semmit róla. Mintha a lényem egy darabja most tudott volna kinyílni, megjelenni, érthetővé válni számomra. Még most is izzad a tenyerem és ver a pulzusom, ahogy erről írok. Ezt a bizsergést keressük mindenben. Amitől ég az energiánk. Ezt látjuk ha ránézünk a gyermekünkre, ha meglátjuk a párunkat, amikor ezer színben pompázik a naplemente, egy jó étel elfogyasztásakor, ezt az elégedett, bizsergető érzést, amit mindig is Istennek hívtam. Ezt éreztem, ez a szeretet, az élet szeretete, egy olyan vágyódás, kíváncsiság mindenre ami körülvesz, ami mindent megváltoztat és mindent megértet veled. 

Ez lett nekem az Access.

Elkezdődött a önnön valóm megtapasztalása, még magasabb szinteken.

Egyébként mit gondolsz hányszor hittem közben, hogy na ettől nincs fentebb, ez a tuti, megjöttem. Vagy épp ennek az ellenkezőjét. Minden alakalommal. Egyetlen dolog viszont mindig a világomban volt, és mindig tudtam, hogy van még valami, amit nem tudok senkinek elmondani, de megfogom találni, és megfogom mutatni akinek csak tudom, ha végre rájövök mi az. Most nem arról beszélek, hogyan lett az emberiség, vagy hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás. Hanem arról ami bennem van, amit mindig is tudtam éreztem, de sosem tudtam megfogalmazni. Most éreztem, azt, hogy itt lesz, itt elindult bennem valami, ami hamarosan meg fog tudni fogalmazódni. 

Az igazi változás belül kezdődik, a világ csak tükrözi amit önmagadban megteremtesz. A valóságom csodálatos és sziporkázó volt. Ezer és milliárd jelet kaptam rá milyen jó úton járok, milyen jó útra mertem lépni, milyen jó választást mertem hozni az életemben. Innen tudtam, ez megfog érkezni. Amire oly régóta keresem a szavakat,

Mint egy régi dolog, aminek ismered az illatát, érzed az ízét, látod a színét, megismernéd bármikor bárhol, de nem jut eszedbe, hogy mi is az.

 Megrengett a világ körülöttem. Rengeteget sírtam, nem tudtam miért, valami ki akart törni belőlem és ez volt az egyetlen útja. Megtanultam már az érzéseket üdvözölni, elfogadni, megélni és elengedni, úgyhogy engedtem ezt is is. Tart ameddig tart, kerül amibe kerül. Ugye ne felejtsük el, hogy egy éppen bimbózó kapcsolatban, ilyen dolgokat bedobni azért elég meredek... lett volna nekem pár évvel ezelőtt. Most viszont, mivel ez voltam én, az összes felső gondolatommal, az összes mélységemmel és magasságommal, így vállaltam. Szikrányi félelem volt bennem, nem akartam hallani a " ne hisztizz, ne drámázd túl, ne beszélj hülyeségeket" mondatokat, amikre alapozhattam volna, az előző kapcsolataim alapján,de megértésre találtam. Sokkal könnyebben vettem minden akadályt és egyre jobban mertem önmagam lenni és minden helyzetben önmagam választani, azt ami nekem igaz. Az élet mindig megjutalmazott amikor így cselekedtem, tudom, hogy a megértést is ezért kaptam. 

Olyan érdekesnek találtam, hogy ha én eldöntöm, hogy jó kedvem van, vagy valamit akarok, akkor minden úgy alakul és úgy van, bármi is történik és bármilyenek is a körülmények. 

Tudtam, hogy ennek köze van mindahhoz amit évek óta próbálok megfogalmazni, de még mindig nem ment.

És azután...