2024-et írunk, a történet kezdete óta eltelt 10 év. Ezekre az eseményekre mégis tűpontosan emlékszem. Még magát az érzést is előtudom hívni magamban, ha nagyon akarom. Egyik sem volt kellemes, vagy olyan amire önszántamból jelentkeztem volna, hogy "Hello igen én vagyok az, gyertek tegyetek próbára!"…

... Kikapcsolt az agyam és túlélő üzemmódra váltott. Ott voltam a perem szélén, azt éreztem nincs tovább, se barátok, se szerelem, se család, csak a magány. Minden álmom szerte foszlott, ami ma már tudom leginkább a stabilitás felé volt. Egyetlen barátnőm maradt,  akit alig ismertem, de ő ott volt,…

...volt egy pillanat amikor kívülről láttam magam. Ott ültem a napsárga, édesen puha joga matracomon törökülésben, egy fehér trikóban és egy halványkék feszülős naciban, összekötött hajjal. Akkor és ott láttam magam, úgy ahogyan soha azelőtt. ... "Hmmm" -gondoltam. Hiszen ezért meditál mindenki,…

Csak fogtam magam és elindultam... Volt bennem vakmerőség, igaz csak egy maréknyi. Tele voltam fojtogató , keserű félelemmel és vággyal. Vággyal az új dolgokra, valami nyugodtra. Olyanra, mint amikor hajnalban kelni kezd a nap, hűvösen, nedvesen párás a fű és lágy, langyos, mosolygó szellő lengi be…